Fotózás bassettel
Egyszercsak az ember lányának fejébe ötlik, hogy de jó is lenne olyan cuki bassettes képeket csinálni, mint amilyeneket szerteszét láthatunk a világhálón. Mert gondoljuk magukban, milyen egyszerű is az, odamegyünk, szépen beülünk, mosolygunk és katt-katt, csattog a fényképezőgép és kész is vagyunk. OLVASS tovább...katt a címre!
Nos, az én fejemben is érlelődött a gondolat,de mint szokás nálam, nem vagyok a hirtelen döntések embere, szóval rágtam vagy kilenc hónapig, mint egy jó terhességet, és egyszercsak karácsony után, mondom az uramnak: "Én egy fotózást szeretnék születésnapomra"- mert ugye már karácsonyra nem kérhettem, hiszen pont akkor múlt el.
Ahogy kipattant az ötlet a fejemből immáron véglegesen, egyeztettem is Kóti Katával, mert mindenképp olyan fotóst szerettem volna, aki maga is kutyás ember, mert teljesen másképp látja a kutyát. Szóval meglett az időpont, január 31!! Hurrá!!
Azért bevallom izgultam rendesen :D és igényelt egy kis előkészületet a dolog, Edisonnal és Dorothyval mentünk, akiket előtte gyönyörűen kifürdettem, és elmagyaráztam nekik, hogy nagyon ügyesnek kell lenni :D néztek is rám nagy bölcsen, Edi nagyon boldog volt, hogy végre utazunk valahová :D
Aztán elérkezett a fotózás napja, szépen időben elindultunk, időben meg is érkeztünk Budapestre :D és jött a műterem, ahol volt egy szuper kis dobogó az ablak előtt, ahová Kata képzelte, hogy majd ott pózolunk :D :D
Nah most azért tudni kell, hogy én sem vagyok az a modell típus, nyilvánvalóan ezért is nincs tele a világháló a képeimmel. Szóval nem csak a kutyák, hanem én is elég hülyén éreztem magam az elején, de közben meg 60 percünk volt....ooo, mi lesz ebből gondoltam :D :D de Kata, miután látta, hogy kb. mindhárman azt sem tudjuk mit csináljunk, szépen oldotta a feszültséget, és a 40. perc felé szépen le is fáradt mindenki, amikor végre sikerült csattogtatni a jó képekért is a fényképezőt. Dorothy mint egy kiskirálylány, kb. a fotózás felét nekünk háttal töltötte, kifelé bámulva az ablakon :D :D hogy őneki bizony ez egy kínszenvedés, és mit képzelek én magamról, vagy igyekezett ha már ketten a kamerába néztünk Edivel, ő másfelé nézni, nehogy már jó legyen a dolog nekem :D :D
De Kata, szuperül megoldotta a dolgot, köszönjük a profizmusát, és összességében jól telt ez a napunk!